A pálinka az egyik legősibb ital, amelyet a világ minden táján fogyasztanak. Összetevőik tájanként, országonként az időjárástól és a természeti adottságoktól függően igen különbözőek. A legzamatosabb pálinkafélék Magyarországon találhatók. Az ország klímája kifejezetten kedvez a gyümölcs, különösen a kajszibarack, szilva, cseresznye, eper és körte termesztésének.
A XVI. századig az égetett szesz gyógyszernek számított, Európában az “élet vizének” nevezték.
A XIV.században Károly Róbert felesége, Erzsébet királyné köszvényét gyógyították rozmaringos életvízzel. Úgy nevezték aqua vitae reginae Hungariae, azaz a magyar királyné “életvize”. A pálinka régebbi elnevezései az égedbor, igedbor voltak. A XVII. századtól használják a szlovákból átvett pálinka szót, változatai pályinka, pájunka, páinka.
A főzés földesúri előjog volt. A XV. századtól a pálinkafőzést sernevelő házakban (sörfőzőkben) űzték. A két foglalkozás kapcsolatát jelenthette a rokon erjesztési eljárás, valamint az, hogy sok anyagot – például a malátát- mindkét célra fel lehetett használni. A XVI. századtól van adat a külön pálinkafőző mesterségre. A pálinkafőzők védőszentje- a serfőzőkhöz hasonlóan- Szent Miklós.
Ez idő tájt mán tankönyvek, kiadványok is megjelentek a pálinkafőzésről. Az 1799-től kialakult kisüzemek, szeszpálinka- és likőrgyárak termelése elvezetett a pálinkafőzés központi szabályozásához. 1836-ban a földesúri előjog gyakorlatát törvényerőre emelték, majd bevezették a pálinkaadót, s 1850-től a szesz állami monopólium lett. 1851-től a pálinkafőző mester remekének bemutatását kötelezővé tették a városi Physicus, vagyis a főorvos előtt.
A múlt században a hagyományos, manufakturális kisfőzdéket háttérbe szorította a nagyüzemi termelés. Az ipari méretekben történő gyártás nemcsak a minőséget befolyásolta hátrányosan, de a minőségromlással a pálinka hírnevét is megtépázta. 2002. július elseje óta az európai uniós szabályok keretébe is beilleszthető, egyértelmű hivatalos meghatározással rendelkezünk. Csak azokat a gyümölcspárlatokat illeti meg ez az elnevezés, amelyek kizárólag friss gyümölcs vagy a gyümölcs mustjának alkoholos erjesztésével és lepárlásával készülnek, természetes vagy szintetikus adalékanyagokat pedig nem tartalmazhatnak.
